vagy BIZIK (bíz-ik) k. m. bíz-tam, ~tál, ~ott, par. bíz-zál. Valakinek vagy valaminek bizonyos jó tulajdonságairól meg lévén győződve, vagy jó hiszem fejében, reményét benne helyezi, és hiszi, hogy segítsége, közbejárása, kedvezése, stb. által czélt ér. Nagy urak pártfogásában bízni. Istenben bízni. Bízzál Istenben, előgyámolít. Km. Erejében bízik. Még a halálra itélt is bízik. Ki hol bízik, ott hízik. Km. Nem lehet minden emberben bízni. Bízik szavatokba királytok. Czuczor. Ha van mihez bízhatnod a jelenben, maradj az élvvel kináló közelben. Vörösmarty. Bízik magában, valódi vagy képzelt jó tulajdonságaiban. Mondjuk ezt is: nem bízik hozzá, nem bízik magához. Midőn el igekötő járul hozzá, visszaható névmással am. tulságosan becsüli magát, tulzólag bízik, kevélyen rátartja magát. Elbízza magát. Bízd el magadat, ha szégyent akarsz vallani. Km.