, (biz-od-al-om-atlan) mn. tt. bizodalmatlan-t, tb. ~ok. Kiben bizodalom nincsen, ki senkiben nem bízik, ki reményt másban nem helyez, mások őszinteségében, jóságában, hűségében stb. kétkedő. A többször csalatkozott ember bizodalmatlan szokott lenni. Határozóilag am. bizodalom nélkül, bizodalmatlanul. Egyszerűbb alakban: bizalmatlan.