, fn. tt. bival-t, tb. ~ok. Szarvasmarhák egyik faja, mely a közönséges tehénnél és ökörnél vadabb, fekete, bozontos szőrü, hátra hajtott szarvakkal. Igába fogva lassu, de nagy terhet elbír. Erdélyországban nagy számmal tenyészik. A bival, ha csak sohajt is, messze fúj. Km. Vastag, mint a bivalbőr. Km. Némely tájak kiejtése szerént: bial és bivaly.
Köz vélemény szerént idegen nyelvből áthonosult szó; hellénül βουβαλος, latinul bubulus, csehül buwol, németül Büffel, francziául bufle, olaszul buffalo, angolul buffle, stb.