, (bit-ang) fn. tt. bitang-ot. 1) A régi nyelvben am. zsákmány, préda, azaz, erőszakkal, bajvivással, harczban szerzett, elébbi birtokosától elragadott jószág. És az bitangot osztani akarnák. És a sok bitangból szentegyházat rakattata. (Sz. László legendája). Bitangra kitenni vagyonát. Leányágra szállott jószág egy a bitanggal. Km. 2) Urahagyott, uraveszett jószág, melyhez mindenki hozzányúl, Csáky szalmája. Különösen eltévelyedett barom, melynek ura nem tudatik, s melyet, kinek tetszik, elfog, behajt, használ, szóval, zsákmány gyanánt él vele. Bitang ló, bitang marha. A tilosban járó bitang marhát behajtani a biróhoz. Innen átv. értelemben mondják csavargó emberről, ki senkihez nem tartozik. Bitang szolga = uratlan kóborló. Sehonnai bitang ember. 3) A székelyeknél jelent fattyu gyermeket. Innen valamely nemzetségben a törvénytelen ágyból származottnak maradéka bitang ágnak neveztetik, mennyiben a törvényes gyermekek jószágában osztozva azt bitangképen használja. Elemzését illetőleg, l. BIT, gyök.