, (bis-el-et) önh. m. bislet-tem, ~tél, ~ětt. Székely tájszó, am. nyugtalankodva ki s be jár, koslat. Leginkább gyermekekről mondatik. Gyöke a sűrü mozgásra vonatkozó bis, s képzésre hasonló a vizslat, koslat, satrat szintén járáskelésre vonatkozó igékhez.