, (bir-t-ok-os) mn. tt. birtokos-t vagy ~at, tb. ~ak. Bizonyos jószágnak, különösen fekvőnek birtokában levő. Birtokos nemesemberek, polgárok. Birtokos rag, l. BIRTOKTAG. Használtatik főnevül is, s ekkor többese: birtokosok. Közbirtokos, földbirtokos, házbirtokos.
Az osztrák polgári jog szerént a birtokos különbözik a puszta birlaló-tól. "Ki valamely dolgot hatalmában vagy őrizete alatt tart, annak birlalójának (Inhaber) neveztetik. Ha valamely dolog birlalójának az az akaratja, hogy azt mint magáét tartsa meg, akkor ő annak birtokosa (Besitzer. 309. §.) V. ö. TULAJDONOS.