, (bir-t-ok) fn. tt. birtok-ot. 1) Vagyon, jószág, ami jog szerint a miénk, s valósággal hatalmunkban van; főképen fekvő, mezei vagyon. Földbirtok. Nemesi, egyházi, jobbágyi birtok. Városi, polgári, falusi birtok. Örökségben kapott, pénzen szerzett birtok. Nagy, kis birtok. Peralatti birtok. Birtokba jutni. Birtokot elveszteni.
"Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Vörösmarty.
2) Birási cselekvés, valaminek hatalmunkban tartása. Birtokon belül (azaz a peres jószág birásában megmaradva) fölebbezni. Birtokon kivül, azaz midőn a peres tárgy más uralmában vagy más kezei között van, vagy azt birtokába vehetni, például fölebbezésnél, másnak jogában áll. Azon ok, illetőleg ék képzőjü nevek osztályába tartozik, melyek nevekből vagy igékből d vagy t középképzővel alakulnak, mint: szur-d-ék, szur-d-ok, szán-d-ék, szán-d-ok, ér-t-ék, mér-t-ék, stb. V. ö. BIRTOKOS, TULAJDONOS.