, (bom-ta) mn. tt. bontát. Mind túl a Dunán, mind a székelyeknél divatos érteményben am. tarka, kétszinű, különösen fele fehér, fele fekete. Bonta kecske. Bonta disznó, malacz.
Egyszerűen rámondhatnók ugyan, hogy a német bunt-ból vétetett; azonban a német nyelvészek sincsenek tisztában a bunt szó származtatására nézve. Némelyek a franczia pointé (pettyezett), vagy latin punctatus-tól származtatják; mások Pontus szóval rokonítják, melynek vidékéről hozattak a tarka pettyes bőrök, mint: hölgy, czoboly, stb. Mi magyarokul a bont igéből származtathatjuk, mennyiben a bonta mintegy bomladozott színek vegyületét jelenti.