, fn. tt. biszké-t. 1) Hajósok gamós rúdja, melybe a hajó vagy tutaj kötelét akasztván, azt a föld szinén hárántékosan húzzák és tartják mindaddig, míg az a hajót partig hozván meg nem állítja. Eredetileg talán = bök-sze, mint: szöcske = szökcse. 2) Székely tájszó. l. DISZKE. 3) Az idegen eredetű ribiszke szónak kurtítása. l. PÖSZMÉTE.