, BIRKÓZIK, (bir-koz-ik) k. m. birkoz-tam, ~tál, ~ott. A végre küzd, hogy kitünjék, melyik erősebb kettejök közől. A birkozók azon vannak, hogy egymást földhöz vágják. Val vel névutót vonz maga mellé. Egymással birkozni. Átv. ért. valami terhet fölemelni vagy mozdítani iparkodik. Nagy ez a buzás zsák, de majd megbirkozunk vele.