, (bir-a-al) áth. m. birál-t. 1) Általán valamely erkölcsi cselekedet érdemében itéletet hoz, illetőleg annak becsét fontolgatja. Az emberek szivét csak Isten birálhatja. 2) Különösen mint törvényhatósági személy vagy testület peres ügyekben bizonyos törvények szerint itél. Igazságosan, részrehajlatlanul, személyválogatás nélkül birálni. 3) Valamely műnek, működésnek becsét bizonyos elméleti szabályok nyomán meghatározza. Könyveket, műdarabokat birálni. Szindarabokat, szinészi előadásokat birálni.