, fn. tt. bilincs-ět, tb. ~ěk. Lábakra és kezekre vert láncz, milyet a rabok viselnek. Bilincset verni valakire, vagy bilincsbe, bilincsre verni. Bilincsben járni. Bilincset viselni, csörgetni. Leverni a bilincset. Átv. ért. ránk erőszakolt akadály, erkölcsi kényszer, mely a szabad működést korlátozza. Lerázni a czélszerütlenné lett régi intézmények bilincseit.
Homályos eredetű szó. Talán a tagokon billegő, fityegő tulajdonságától vette nevét? Egyébiránt a szláv nyelvekben is van blinkáts, blintsák.