, (bill-ěg) gyak. önh. m. billěg-tem, ~tél, ~ětt. 1) Súlyegyeni pontjától elhajolva könnyed mozgással ideoda ingadoz, hajladozik. Billeg a süvegbe tűzött toll, midőn a szellő lengeti. Billegnek a mérőserpenyők. 2) Testét kényelmesen, könnyeden ideoda hajtogatva, mozog, lépdegel. Billegve járni a csárdást, a lassumagyart. Ikerítve: illeg-billeg. Juhászlegény furulyál, illegbilleg, meg megáll. Népdal. V. ö. mély hangon: BALLAG.