, (bik-makkol) ösz. önh. Székely tájszó, am. akadozva, hímelvehámolva beszélni, magát mentegetni.
Talán átv. értelmű szó a bükfák makkjain rágicsáló s csámcsogó sertések szokásától, mennyiben az akadozó beszédüről szoktuk mondani, hogy csámcsogva beszél.