, (bicz-ü-en-t, bicz-v-en-t) áth. m. biczczent-ětt, par. ~s, htn. ~eni, vagy ~ni. A súlyegyen pontján álló testet kis mozzanásba hozza, megbillenti, vagyis eszközli, okozza, hogy biczczenjen. Igekötőkkel: megbiczczent, félrebiczczent. Különösen, fejével biczczenteni am. szunnyadólag, vagy intőleg, jeladólag fejét előre és lefelé mozzantani.