, (bicsak-l-ik) k. m. bicsakl-ott, htn. ~ani. Tulajdonképen, bicsak módjára csukódik, vagy hátra feszül, mint a rosz bicsak. Átv. ért. hanyatlik, hátra dől, nem jól mozog, fordúl. Kibicsaklott a nyelve, azaz elhibázta, elvétette a szót. Öreg a legény, már bicsaklik. Km. Csangósan ejtve: biczaklik, vagy némely szójárások szerént biczeklik minélfogva rokonai ficzamlik, ficzaklik, biczeg.