, BIBOR, fn. és mn. tt. bíbor-t, tb. ~ok. Bársonynemű fínom veres szövet, s mint hajdan ritkasága miatt drága kelme átv. ért. jelent fejedelmi jelmezt, méltóságot. Bíborba öltözni. Bíborban járni. Bíborban született Constantin. "Egy néminemű kazdag ember, ki öltözik vala bársonba és bíborba. Münch. cod. Mint melléknév jelent ily kelméből valót. Bíbor palást.
A nyelvészek azt tartják, hogy a latin purpura vagyis a hellen πορϕυρα szóból kölcsönöztetett, ezt ismét πυρ (magyarul pir) gyöktől származtatják.