, (bocs-a-ít-hat-at-lan) mn. tt. bocsáthatatlan-t, tb. ~ok. Amit bocsátani nem lehet, nem szabad. Leginkább meg igekötővel am. erkölcsi gonoszsága miatt el nem nézhető, büntetés nélkül nem hagyható. Megbocsáthatatlan hanyagság, bűntett. Határozókép am. bocsáthatatlanul, meg nem bocsátható módon.