, (bib-e) fn. tt. bibét, tb. bibék. 1) A testen kiütődő, kiperzsenő kevessé fájdalmas bibircsó, küteg, vagy szélesb ért. seb, gyermeknyelven: bibi. Innen átv. ért. holmi apró baj, kényes, érzékeny rész a testben, melynek illetése fájdalmat okoz, vagy a kedélyre bántólag ható valami. Jobb lett volna ezt a bibét nem is illetni. Minden napnak megvan a maga bibéje. Km. Kiki érzi a maga bibéjét. Eltalálták a bibéjét. Bibéjére tapintottak. 2) Képesen szólva am. bonyolodott, mintegy csomót képező nehézség. Itt a dolog bibéje. 3) A virágokban kis bimbóhoz hasonló porfogó.
Rokonai a kicsinyes csomót jelentő: bibircs, bimbó, píp, pimpó, pipitér, bób, búb, és származékaik. Ezen alapfogalomnál fogva hozzá hasonlíthatók a latin piper, a román buba stb.