, (be-věhetetlen) ösz. mn. Akit vagy amit bevenni nem lehet, aki nem arravaló, hogy bevegyék valamely állapotba. Gyógyszerre vonatkozva, amit bizonyos körülményben nem képes valaki bevenni. Továbbá, oly megerősített, besánczolt, bekerített, hogy ostrommal meghódítani nem lehet. Bevehetetlen vár.