, (betyár-os) mn. tt. betyáros-t vagy ~at, tb. ~ak. Betyár tulajdonságaival bíró, nyers, durva, hetyke, kiválólag ízlés nélkül czifrálkodó betyároknál szokásos. Betyáros üng, betyáros szűr, kalap, pipa, zacskó. Betyáros káromkodás, hegykeség. Betyáros járás, lépés, hányakodás. Betyáros nyereg, ostor, lószerszám.