, (be-temet) ösz. áth. 1) Általán valamit gödörbe, verembe tesz, és ráhányt földdel vagy más valamivel betakar; beás. Holmi büzhödt testeket betemetni az árokba. 2) Valamely mélységet, ürt belehányt holmival betölt. Betemetni a búzavermet. Gazzal, gyommal betemetni a vízmosásokat. 3) V. ö. TEMET.