, (bet-eg-ség) fn. tt. betegség-ět. A testnek kórállapota. V. ö. BETEG. Betegségbe esni; betegségben sinlődni, meghalni; betegségből fellábadozni. Hosszú betegségnek ásó, kapa a vége. Km. Átv. ért. szívbetegség, lelki betegség. Tréfásan: oskolabetegség, midőn a tanuló beteggé tetteti magát, hogy oskolába ne kelljen mennie.