, (beszélő-terem) ösz. fn. Némely intézetekben azon terem, melyben az illető tagok, és vendégeik társalgás, beszélgetés végett öszvegyülnek. Szinházi beszélőterem. Müvészi, tudományos társulatok beszélőtermei. Különösen a női zárdákban szoba, vagy terem, melyben annak tagjai a látogatókat kellő fölügyelet alatt fogadni szokták.