, (besz-e el-ő) mn. és fn. tt. beszélő-t. Aki beszél, beszédet mondó. Sokasághoz beszélő népszónok. Átv. ért. aminek segítségével a beszédet hallhatóbbá teszik. Beszélő cső. Továbbá, ami az emberi beszédet utánozza. Kempelen beszélő gépe. Mint főnév jelenti a személyt, aki beszél. A beszélő szavait figyelemmel hallgatni.