, (be-metél) ösz. gyak. áth. 1) Éles eszközzel, szerszámmal valamely szilárd állományu testet rovatosan bevagdal, hasításokat tesz benne. Bemetélni a fák kérgeit, a bútorokat. 2) Holmi jegyeket, bötüket rovogat bele. Némely tanulók bemetélik neveiket az oskolai padokba. V. ö. METÉL.