, (be-mar) ösz. áth. Mondjuk holmi csipős, erős nedvről, folyadékról, különösen méregről, fenéről stb. midőn valamely test részeit fölemészti, fölodja, s annak belsejébe mintegy beeszi magát. A fene bemarta husát egész a csontig. A választóvíz bemarja magát a legkeményebb érczbe. V. ö. MAR.