, (be-zár) ösz. áth. 1) Zárféle készülettel, eszközzel kinyitás vagy kinyilás ellen akadályt vet. Kulcscsal, lakattal, reteszszel, tolókával bezárni a kaput, az ajtót. Bezárni a ládát, a szekrényt. 2) Zárral erősített helyre betesz, behelyez. A pénzt, kincseket bezárni a ládába, a belső szobába. 3) Embert vagy bizonyos állatokat zár alá vett helyre szorít, s bennmaradni kényszerít. Bezárni a csintalan fiút, a rabokat, a foglyokat. A csikókat, lovakat bezárni a tolvajok elől. 4) Bekerít valakit, hogy ne menekülhessen. 5) Bizonyos munkát, működést, különösen szónoki beszédet, értekezést bevégez. V. ö. ZÁR, ige.