, (be-vall) ösz. áth. 1) Valamit igaz gyanánt bemond, nem tagad. A vádlott bevallja elkövetett bünét. A töredelmes gyónó bevallja vétkeit. 2) Törvényes összeiráskor elszámlálja vagyonát. Bevallani marháinak számát. 3) Ingatlan jószágot illető helyen, pl. régibb törvényeink szerént káptalan vagy convent vagy városi tanács előtt más részére eladottnak nyilatkoztat s azt eladási oklevél előmutatása által is elösmeri. 4) A kereskedő, fuvarozott áruit vámhivataloknál bemondja, irásban beadja; így az adózó, adó alá eső vagyonát vagy annak valóságos avagy reménylhető jövedelmét az illető hivatalnál előadja, irásban benyujtja. V. ö. VALL.