, (be-varr) ösz. áth. 1) Feslést, repedést, szakadást tű, árr, vagy más szerszám és bizonyos szálak, fonalak által összefűz, kijavít. Bevarrni az elhasított üngujjat, a fölmetszett bőrt; bevarrni a hajó fenekét. 2) Varrás által elrejt. Pénzét bevarrta ruhája bélésébe, az ágyvánkosba. Tréfás ért. bevarrták a száját, azaz elnémították, hallgatásra bírták.