, (be-ugrik) ösz. k. Ugorva bevetődik vagy beveti magát. Beugrott a Dunába. Öngyilkolási szándékból beugrott a kútba. Mondják beugor is, mely szabatosan annyit tenne, mint önszántából, maga erejéből teszi az ugrást, ellenben beugrik annyi volna, mint valamely parányi test külerőszaktól hajtva, elrepítve beesik, beakad valamibe, pl. a tűzsziporka beugrik a kovács szemébe.