, (bětü-toldás) ösz. fn. Betütoldásnak mondatik, midőn valamely szóhoz értelemváltozás nélkül egy vagy több betü toldatik, amely toldás egyébiránt a nyelvszokásban alapúl pl. karcsu, karcsud, ifju, ifjud, régen, régente, régenten, ifjan, ifjanta, ifjantan, hajdan, hajdanta, hajdantan, mikor, mikoron, akkor, akkoron. Mig fényben ragyogott, voltak hajdanta baráti. Horv. E. Leginkább verselésben használtatik.