, (be-tör) ösz. önh. és áth. 1) Az előtte álló akadály erőszakos elhárítása, s mintegy széttörése után benyomul, berohan, beront valahová. A rablók betörtek a pénztárba. Az ellenség betört a vár kapuin. 2) Áthatólag, valamely szilárd, kemény merev állományu testet bezúz, beüt, likat, rést csinál bele. Betörni az ablakot, a kályhát. Szólj igazat, betörik a fejed. Km.