, (bětü-csere) ösz. fn. A bötük, illetőleg szóhangok egymás helyetti használata. Ez főleg a rokon, vagyis egyszervü hangok között történik, a szerint, amint közelebb vagy távolabb vannak egymáshoz, pl. ajakhanguak: b és p: bizseg, pizseg; bódor, pótor; bufál, pufál; böfög, pöfög; búb, púp; torokhanguak: g és k: gajmó, kajmó; gondor, kondor; gugora, kukora, stb. Mindezek részletesen az egyes betük tárgyalásánál fejtetnek ki; tehát l. A, Á, B, stb.