, BĚTŰ, fn. tt. bětüt vagy bětűt, tb. bětük vagy bětűk, kics. betücske. 1) A szó eloszthatatlan alkatrészének, vagyis egyes hangjának jegye, képe, alakja. Irott, rovott, festett betük. Kis betü, nagy betü. Hosszukás, gömbölyü, pontozott, szögletes, vonásos, fölfelé, lefelé nyúló betük. Görbe, egyenes betük. Fekete, veres, aranyos betük. Héber, arab, görög, latin betük. Betüt vetni, azaz írni, alakítani. Betüről-betüre megvizsgálni valamely irományt. 2) A nyomdászat föltalálása után különös fémvegyülékből készített, illetőleg öntött, vagy lapra domborműként vésett mintaalakok, melyek sajtó alá bocsátva a fentirt betük képeit papirra, irhára, selyemre stb. festik. Cicero-, garmond-, petit (apró) betük. Betüket önteni, szedni, szétrakni, széthányni. 3) Közszokásban jelenti az általa jelelt szóhangot is. Ajakbetű, torokbetű, nyelvbetű. fogbetű. 4) Átv. ért. ezen jegyek által kifejezett értemény. Betüről-betűre igaz, beteljesedett. Egyébiránt gyakran úgy vétetik, mint az értemény és szellem ellentéte. A bötü öl, a szellem pedig éltet. Nem kell mindent betű szerint venni.
Elemzésére nézve különbözők a vélemények. Némelyek szerint a hellen-latin alpha-betum második alkatrészéből kölcsönöztetett volna. Mások elemzése után am. be-ütü, be-ütő, ami beüttetik, bevésetik, vagy = be-tő, azaz, betevő, minthogy használás véget beteszik, berakják, szláv észjárás szerint, kiknél szkladat am. rakni, és szkladka am. betü. Továbbá a székelyeknél bütü am. csúcsos hegye valaminek, és bütüzni pl. a fát, am. hegyét, végét bemetszeni, beróni, honnan ezt tenné: rovat. Végre valószinü, hogy a német Buch-stab szerint am. botu, vékonyhangon bětü, bötü, azaz botocska, pálczika-forma hangjegy.