, (besz-e ély) fn. tt. beszély-t, tb. ~ěk. 1) Általán valamely történt dolognak előadása, elbeszélése. 2) Müvészeti ért. költöi elbeszélés neme, melynek tárgyát valamely újdonság, adoma stb. teszi, s melyet az előadó vagy iró sajátságos, kedveltető modorban öszveszőve a szépészet szabályai szerint érdekkessé tesz a hallgató, vagy olvasó előtt.