, (bet-eg) mn. és fn. tt. beteg-ět, tb. ~ěk. Oly testi gyöngeségben szenvedő, melynél fogva a sinlődő test rendes működésében gátoltatik, s rendszerint fájdalmakat kell kiállnia; ellentéte az egészségesnek. Beteg emberek, házi állatok. Betegnek lenni. Fáj a szívem, lelkem beteg. Népdal. Részeg ember imádsága, beteg ember böjtje. Km. Mint főnév jelent személyt, ki nyavalyában szenved, sinlődik. Veszedelmes, halálos beteg. Csendes, türelmetlen beteg. Ezen kórházban sok a beteg. Némely orvosnak alig van betege. Két beteget nem szeret az ágy: részeg beteget és haragjában beteget. Km. Betegeket ápolgatni, látogatni, vigasztalni.
Képzésre hasonló a hideg, meleg, rideg, öreg, részeg, délczeg, veszteg melléknevekhez, s gyöke valószinüleg a szenvedőnek fájdalmas nyögését utánzó természeti fuvó hang be! beh vagy bi (bibe szóban), s hasonló hozzá a latin vae! német weh! szláv beda! honnan: bedák, bedakat am. jajgatni, siránkozni, panaszkodni. Ide sorozható továbbá a bádjad vagy bágyad gyöke bád, bágy s a német: matt, müde. V. ö. BET, gyök.