, (be-szorul) ösz. önh. 1) Oly szük helyre jut, melyben mozogni, kiterjeszkedni, s melyből kihatolni, kibújni nehéz, vagy épen nem lehet. Két sövény közé beszorulni. Ujja beszorult az ajtó sarka mögé. Az egér beszorult a csaptatóba. A megrozsdásodott kulcs beszorul a zárba. A nyulak beszorultak a hajtók közé. 2) Az idő viszontagsága elől a szabadból, a nyilt ég alól födél alá kénytelen vonulni. Az utasok förgeteg idején beszorulnak a csárdába. Beszorul a gulya, midőn a hó leesik. Áradáskor a mezőről beszorulnak a barmok. V. ö. SZORUL.