, (be-szí) ösz. áth. 1) Lélekzéssel behúz. Orron, szájon beszíni a levegőt. Beszíni a füstőt, a levegőben lebegő port, illatot, büdös párát. 2) Mondjuk növényi, s némely életszervetlen testekről, midőn likacsaikon, edényeiken a léget, s nedveket magukba veszik. A növények beszíják az esőt, a harmatot. A száraz föld beszíja a vizet. A szivacs beszíja a nedvet. V. ö. SZÍ, ige.