, (běr-he) fn. tt. běrhét. 1) Bőrből való kötény, milyet bizonyos mesteremberek és munkások magok elé kötnek. Ácsok, kőmivesek, kovácsok berhéje. 2) Szélesb ért. ágyékot takaró akármiféle mez. "Elsőben fügefalevélből berhét csinálának, hogy szeméremtesteket béfödöznék. Pázmán. Kal. 337. l. 3) A székelyeknél am. istrángot szorító szíjacska. 4) Ugyanott jelent bozontos csomót a fonalon. Első jelentéseinél fogva am. börhe a bőr gyöktől. Midőn pedig fonalra vonatkozik, rokon a berz, borz, berzel, borzal szókhoz.