, áth. m. bérmál-t. A katholika anyaszentegyház szertartása szerint bérmál a megyés, vagy fölszentelt püspök, valamint némely püspöki hatóságu apát is, pl. a pannonhalmi főapát, midőn a kellően elkészített hiveket, leginkább nagyobb gyermekeket szentolajjal innepélyesen megkeni, s mintegy ujonnan kereszteli, és újabb nevet ad nekik, imádkozván fölöttök, hogy hitöket szilárdan megtartsák, s rettenthetlenül vallják. A görög egyházban ezt legott a keresztség után a keresztelő pap viszi véghez. Átv. ért. elbérmálni valakit, am. más nevet adni neki.
A latin firmare-ból kölcsönzött, s talán közvetlenül a szláv birmowat után magyarosított szó.