, (ber-e) fn. tt. berét, tb. berék. 1) Túl a Dunán némely tájakon am. magvas kender feje, melyet másutt bugának neveznek. Gyökére nézve a bérz, borz, berzes, borzas szókkal rokon. 2) A csere szóval ikerítve: cserebere, am. holmi árúk adásvevési forgatása. Szereti a csereberét. V. ö. BERÉNY. 3) Helységek neve Magyar- és Erdélyországban; helyragokkal: Beré-n, ~re, ~ről.