, (běr-ěg) önh. m. běrěg-tem, ~tél, běrgětt, htn. ~ni vagy běrgeni. 1) Mondják a juhokról, midőn a nemi közösülés, párosodás ösztöne űzi őket. Egyértelmü vele: fereg azaz forog, mint a párosodó ebekről mondják. V. ö. BERGIK. 2) Forgás, morgás közben erős ber-féle hangon szól, máskép běrrěg. Hasonló hozzá a keményebb ajakhangu pěrěg. 3) Mint helynév, berek szóból eredett.