, (ber-ek) fn. tt. berket. Vizes lapályokat, folyók mellékét ellepő és sűrü bokrokból, tövisekből, vesszőkből álló cserjés erdőcske. Berekben a farkas. Km. Illa berek, nádak, erek, azaz mind oly helyek, hová elbújni, menekülni, rejtőzni lehet; elrontva: illa berek, nád a kert. 2) Szélesb ért. s némely tájszokás szerint, ingoványos, náddal, bozóttal buján benőtt lapály. Sárvíz melléki berkek.
Eredetére nézve l. BER gyök. Rokon vele a franczia parc, angol és német park, melyet a német nyelvészek bergen, barg szóból származtatnak.