, önálló gyök és fn. tt. bér-t, tb. ~ěk. Általán bizonyos dologért járó díj, fizetés, ára valaminek, nevezetesen a) valamely szolgálat fejében fizetett, vagy fizetendő díj, zsold. Cselédbér, munkabér, révbér, fuvarbér, pásztorbér, napi bér, párbér vagy ágybér, melyet a házas hivek illető papjaiknak fizetnek. Szegődött bér, osztott koncz (ellenébe tétetik, mint jobb és bizonyosabb, a közös vagyonnak). Km. Ette haszna, alutta bére. Km. Nagy bért kérni. Sok bére van. Fölemelni, javítani a cselédek bérét. Szökött katonánek nincsen bére. Km. 2) Más jószágának haszonvételeért adott díj. Házbér, hajóbér, haszonbér, úrbér, fűbér, bikabér, ménbér, fürdőbér. Bérbe adni, bérbe venni, fogadni valamit.
Rokona az előtét nélküli vastaghangu ár, és a vékonyhangu ér (valet), melyből érték, érdem stb. származtak. Hasonlók hozzá a német Werth és Preis, a latin merces, pretium. V. ö. ÁR.