, (be-nyom) ösz. áth. 1) Nyomó erővel bizonyos szorulatba, üregbe, likba, vagy általán térbe valamit behelyez, beigazít stb. A karót benyomni a földbe, a nyelet a fejsze fokába. 2) Hasonló erővel behorpaszt, belapít, betör. Fektében benyomta a kalapját. Benyomni a kemencze oldalát. 3) Bizonyos eszköz által bélyeget, jegyet stb. üt, metsz valamibe. V. ö. NYOM.