, am. minket. Némelyek szerint b előtéttel am. ennünket, vagy énünket (az n megkettőztetik ebben is: ennen), valamint a mink is elemezve: menk, előtét nélkül = enk, a honnan benneteket is annyi volna: enneteket. Ez ellen azon észrevételt lehetne tenni, hogy kivált a régibb nyelvben a tőszemélyek újabb viszonyítással is soha föl nem cseréltetnek, pl. en magam, ten magad, ön maga, min magunk, tin magatok, ön magok. Tehát bennünket inkább a többes minnünket vagy mennünket-ből, benneteket pedig tinneteket vagy tenneteket-ből származott, itt a t, b-vel cseréltetvén föl, mint ebben: batka = babka. Mások, nevezetesen Révai szerint az benn, illetőleg bennünk (belsőnk) szóból eredett. De ez ellen megint azon kifogás áll, miszerént példa nélküli, hogy a személyragozott utóljárók, a milyen benn is, újabb viszonyragokat vennének fel, így pl. velem, veled, tőlem stb. újabb ragozással (pl. velemet, tőlemet) soha nem fordulnak elő. Révay részletes elemzését l. Antiq. Lit. Hung. p. 325336. Vannak, kik ezen szók elemzésében idegen nyelvekhez folyamodnak, pl. a török ben-hez; de egy az, hogy ennek a többese biz, más az, hogy a 2-ik személy innen hasonlókép mint föntebb, ki nem fejthető; magok ezen nyelvbuvárok ismét más hasonlítást vőnek segítségűl, mely szerént a törzs benn a jakut bäjä volna, mely testet jelent; de ez még mindeniknél erőltettebbnek látszik.