, (ben-n) ih. Megfelel e kérdésre: hol? s am. bizonyos helynek, térnek, öbölnek stb. belsejében, valamely zárt körben. Az illető helyet jelentő viszonynév majd kitétetik, pl. benn van a szobában, benn lakik a városban, benn áll a vízben, majd alattomban értetik, mint: maradj te benn, én majd künn vigyázok; se benn se künn nem találtam; ott benn van. Hasonló képzésüek: künn, fenn, lenn. Marasztalólag ez, és nem az egyszerü ben veszi föl a személyragokat: bennem, benned, benne, bennünk, bennetěk, benněk vagy bennök, melyek a régiségben még egy ett ragot is vőnek közbe magamban, magadban stb. kifejezésére, pl. Jézus kedig esmeg fohászkodék űbennette azaz ő magában. Régi magyar passio (Toldy kiadása szerént a 176. lapon). V. ö. BEN.