, (be-nő) ösz. önh. 1) A rajta termett életszerves sarjadékok, nevezetesen növények, állati szőrök, héjak stb. befödik, betakarják, tar, kopár fölszinét beborítják. Az agg fák derekai be vannak nőve mohhal. Egész arcza be van nőve szőrrel. 2) Törött, sértett életműszeres test önmagából fejlett életnedvek által beforr, ép állapotra jut. A kezén ejtett vágás benőtt. Átv. ért. benőtt a feje lágya, am. érett korra jutott, már nem gyermek. Használtatik tárgyesetes viszonynévvel is, s am. növés által belep. Az elhagyott utakat benőtte a gaz. A kopár dombokat benőtte a fű.