, (benn-ülő) ösz. mn. és fn. 1) Általán, aki bizonyos zárt helyen, zárt körben ül, ellenkezője: kinnülő. Bennülő és kinnülő utasok. Mint főnév jelent embert, ki idejének nagyobb részét szobában ülve, vagy maradva tölti, s a társaságot kerüli. 2) Átv. ért. mondják szemekről, melyek beestek, vagy természeti alkotásuknál fogva gödreikbe mélyednek. Bennülő szemek.